Carlos Castaneda: Don Juan tanításai

"Az antropológiából megtanultuk, hogy a világot eltérően definiálják különböző helyeken. Nemcsak arról van szó, hogy a népeknek különböző szokásaik vannak; hogy más istenekben és halál utáni végzetben hisznek. Inkább úgy mondhatnánk, hogy a különböző népek számára a világ eltérő formában jelenik meg. Maguk a metafizikai előfeltételezések különböznek: a tér nem igazodik az euklideszi geometriához, az idő nem alkot töretlen, egyirányú folyamot, az oksági viszony nem felel meg az arisztotelészi logikának, az embert nem különböztetik meg az emberen túlitól, vagy az életet a haláltól, mint ahogy a mi világunkban teszik. A néprajzkutatóknak az ősi nyelvek logikájáról, a mítoszokról és a szertartásokról szóló leírásaiból tudunk valamit e másféle világok alakjáról. Don Juan révén bepillantást nyerhetünk egy jaki varázsló világába, és mivel ezt a világot hallucinogén anyagok hatása alatt nézzük, olyan valóságérzettel fogjuk fel, mely teljesen különbözik a más források általi realitástól. E munkának ez a különleges érdeme."

Aldous Huxley - Az észlelés kapui

„A civilizált emberek ruhát viselnek, ezért nem ábrázolható sem portré, sem pedig mitológiai vagy történelmi esemény redőzött szövet megjelenítése nélkül. Mindazonáltal – bár talán a kezdetek miatt van így – az egyszerű szabászmunka sohasem képes magyarázatot adni arra, hogy a redőzet gazdag ábrázolása miért szerepel mindenféle plasztikus művészet fő témájaként. Nyilvánvaló, hogy a művészek mindig is önmagáért – vagy inkább önmagukért – kedvelték a ruha harmonikusan elrendezett ráncait. Ezek festésekor vagy faragásakor olyan formák születnek, amelyek gyakorlati szempontból semmit sem jelentenek.
(…)
Ez azonban még nem minden. A szövetnek – miként most felfedeztem – sokkal nagyobb szerepe van annál, hogy csupán absztrakt formák naturalista festményekbe vagy szobrokra történő elhelyezését szolgálják. Amit mi, többiek csak meszkalinhatás alatt látunk, azt a művész, vele született tulajdonságánál fogva, szüntelenül észleli. Ez azonban nem csak a biológiailag vagy társadalmi szempontból hasznos dolgokra korlátozódik. A Szabadjára Engedett Szellem tudásának egy kicsiny része az agy és az ego "szűrőjén" keresztül átszivárog a tudatába. Ez pedig azt jelenti, hogy valamiképpen ismeri minden létező dolog belső jelentőségét. A művész számára csakúgy, mint a meszkalin élvezője számára a szövetredők olyan élő hieroglifák, amelyek egyfajta különösen expresszív módon a tiszta létezés kifürkészhetetlen rejtélyét jelképezik.”

Hamvas Béla: Scientia sacra

„Időszámításunk előtt a hatszázadik év körül Kínától Itáliáig a változást egyértelműen úgy ítélték meg, hogy az emberi történet a sötét korszak végső szakaszába lépett. A lét elveszett; ami maradt, csak az élet. Az egész valóság kettészakadt; a teljes nyíltság lezárult; a nagy összefüggések megszakadtak. Egészen rövid néhány év alatt elképzelhetetlen megvakulás és elbutulás következett el. Hérakleitosz haragra lobban, kesereg és dühöng a „tisztátalanok” ellen, akik vérrel mocskolják be magukat és vérrel akarnak megmosdani; akik, mint a disznók, a sárnak örülnek; akik, mint a szamarak, inkább választják a szecskát, mint az aranyat. – Püthagorasz felkiált: „A boldogtalanok! Nem látják és nem értik, hogy a jó közvetlen mellettük van! Kevesen tudják, hogy szerencsétlenségüktől miként szabaduljanak! Mint otromba gombócok gurulnak ide-oda, és örökké számtalan bajjal ütköznek. Születésüktől fogva végzetes zavar üldözi őket mindenütt, hajtja őket fel-alá, és senki sem érti”.